†Előzetes†

A vírus Magyarországról indult. Teljes káosz vette át az uralmat. Budapestet ellepték a járkálók. Sehol sem vagyunk biztonságban. Elvesztettük szeretteinket és családjainkat, barátokat. Gittával maradtunk ketten, akikről tudtunk, mint túlélő. Nem maradhattunk ebben az országban! Muszáj volt tovább állnunk. Pár hónapos barangolás és bujkálás után megpillantottunk hét férfit.
-Gitta. nézd! Túlélők!
-Látom. De mi van ha ők is járkálók? Vagy ellenünk fordulnak?
-Próbáljuk ki!
Fogtam magam és a fa ágai közül leugrottam az egyikre. Mivel a vírus előtt úgymond "kémként" szolgáltam a lopakodás és a lesből támadás a vérembe szőtte magát. Egy kést tartottam a férfi nyakához, aki tőlem nem lehetett sokkal idősebb. A fegyverek rám szegeződtek.
-Még is kik vagytok ti? Ez a mi területünk!
-Átkelőben vagyunk, szóval ha megkérhetlek elengedhetnéd a barátunkat. Erőszakra semmi szükség.
-Ch.. *nevettem el magam* Ebben a mai világban képes vagy azt mondani, hogy erőszakra semmi szükség?
Ellöktem magamtól a fiút, majd a késemet sebembe tettem.
-Na.. Menjetek tovább.
Intettem, majd egy szempillantás alatt újra a fa lombjai között voltam Gittával.
-Hé! Kik voltak ezek? És miért ugrottál csak így le?! Mi van, ha megsérülsz! Nincs itt mindenem meg ahhoz, hogy kezeljelek!
Igen. Gitta néha túlreagálja a dolgokat, de ha már egyszer orvosnak készült.
-Csak hét srác voltak, akik áthaladóban vannak.
-Értem.. De mi ez a zaj?
-Járkálók! Maradj csendben!
Kidugtam fejem a lombok között, majd megláttam a hét srácot, akikkel az előbb futottam össze.
-BOLONDOK! Idecsalják az összeset a fegyvereikkel! Gitta! Maradj itt! Visszajövök!
-Ne hagyj itt! Nem akarom, hogy bajod essen a távollétemben!
-Ahj... Akkor gyere velem. De gyorsnak kell lenned! Ezek nem 10-15-en vannak!
-Zeo... Egy ideje tudod túlélem ezt az egészet.
-Egy ideje melletted vagyok, hogy túléld. Ne szakadj el tőlem!
Leugrottunk, majd a hét fiú tekintetét elkapva mutattam nekik az utat. Egy ideig futottunk, majd egy sikátor létráján felmászva elértünk egy magas tetőre, ahová már nem bírtak utánunk jönni.
-Idióták! A hangos fegyvereitekkel most idecsaltátok a fél várost!
-Sajnáljuk.. De, azért köszi, hogy megmentettetek! Nem lenne kedvetek hozzánk szegődni? Egy nagy csapatnak?
-Zeo! Mennyünk bele! Ketten úgy sem fogjuk sokáig bírni! Meg amúgy is.. Szükségünk van férfiakra is..
Suttogta Gitta fülembe, majd felsóhajtottam a fiúkra nézve.
-Remek.. Még hét idióta, akikre nekem kell vigyáznom..
Így kezdődött történetem a vírus második hónapjában.