- Pedig már annyira reménykedtem!
Sóhajtottam fel, majd hang tompított fegyveremmel fejbe lőttem a férget.
- De legalább tudjuk, hogy biztosan jártak itt a halott járkálók miatt. Na meg, hogy Jimin életben van sem egy hátrány.
§Eközben Gittáéknál§
- Na? Megtaláltad őket Jimin?
- Nem.. Átnéztem egy egész háztömböt is, de a járkálókon kívül senki sem volt benne.
- Nyugi Gitta.. Biztosan nem esett bajuk. Hiszen te mondtad! Ha Zeo is ott van nincs mitől félni.
- Tudom, de.. Zeo megsérült. Így nem tudja olyan jól használni a fegyverét, mint alapból.
- Én azért bízom benne.
Nyugtatták a többiek Gittát. Gitta csak fel és alá járkált, majd leült egy ablak elé.
- Jimin. Melyik épületet nézted át?
- Pont a veled szemben lévőt, meg ami mögötte van.
- És melyik volt a lakó épület?
- Ez.
Mutatott ki az ablakon.
- Mozgást láttam!
- Szerintem csak járkálók.
- Fegyverrel?
- MI?!
Erre már mindenki oda kapta tekintetét.
- Hányan vannak?
- Nem tudom. Csak egy pillanatra láttam valakit elmenni az ablak előtt.
- Meg kéne nézni?
- Nem hiszem. Inkább maradjunk együtt és maradjunk itt. Ha folyton járkálunk nem fognak minket megtalálni és még a létszámunk is csökkenhet. Már az is hülyeség volt, hogy Jimint egyedül hagytuk kimenni innen.
Közölte Hoseok az ésszerű tényállást, majd Gitta könnyeit hullatva rátette kezeit az ablakra.
- Tudom, hogy meg fog minket találni!
- Igen. Mi is tudjuk!
Ezzel megölelte Suga Gittát.
§Visszatérve Zeoékhoz§
- Vajon mennyi időbe fog telni, mire megtaláljuk őket?
Kérdeztem a fiúkra nézve.
- Nem tudom. Talán egy-két nap.
- Remélem egy helyben maradnak, mert ha járkálni fognak bele fog telni akár 4-5 akár 6 napba is.
- Igen. De szerintem jobban tennénk, ha bemennénk egy szobába, magunkra zárnánk az ajtót és aludnánk.
- Ez nem egy rossz ötlet.
Kinyitottuk egy másik szoba ajtaját. Szerencsére itt nem volt egy járkáló sem, így nem kellett egész este a bűzt éreznünk ami belőlük árad.
- Egy ágy van. Ti aludjatok ott én meg majd a fotelban alszom.
- Nem. Én alszom a fotelban.
Közölte velem Jungkook.
- Miért nem alszunk mind az ágyon?
*Végre egyszer van valami értelmesnek nevezhető megszólalása Vnek is.*
- Rendben. Én alszom oldalt.
- Szerintem te középen alszol.
- Szerintem meg nem te döntöd el.
Körbejártam a szobát, majd találtam egy ajtót, ami a szobából nyílt. Egy fürdőszoba volt az. Megnyitottam a csapot, hogy működik-e, van e benne víz. Isten akarta, mert volt víz és még tusfürdő is.
- Hé srácok. Van víz. Igaz, hogy hideg, de legalább lehet fürdeni. Én bemegyek, de be ne merjetek jönni! Vannak ruhák a szekrényben. Azokat fel lehet venni.
Miután közöltem a tényeket bementem zuhanyozni. De jó is volt. Már majd egy hónapja, hogy víz még csak a közelemben sem volt. Miután felöltöztem, kinyitottam az ajtót, amin beesett a két idióta.
- Ugye nem azt akarjátok mondani, hogy végig kukkoltatok?!
- Neeem....
Kezdték el forgatni szemeiket.
- Perverzek. És még ti mondjátok, hogy ne gondoljak rosszra. Nevetséges.
Miután a fiúk lefürödtek én már az ágyat nyomtam. Bár nem aludtam, csak ültem rajta fegyveremet fordigatva, volt időm gondolkodni.
*Holnap egész nap keresni foglak titeket. Nem hagylak titeket cserben!*
- Zeo. Nem akarod letenni azt a fegyvert? Ezek után kicsit félek, hogy álmomban megölnél.
- Leteszem, ha megígéritek, hogy nem csináltok semmit velem az éjszaka folyamán.
- Oké...
Felelték egyszerre, de nem túl hihetően. Reggel, mikor felébredtem kellemetlenül éreztem magam, mert éppen Jungkook mellkasán riadtam meg. Ő már fönt volt, de látszólag a helyzetem nem zavarta őt túlzottan.
- Uhm.. Bocs.
Ugrottam fel az ágyból ijedtemben.
- Semmi baj! Legalább nem fáztam!
Mosolygott rám egy enyhe perverz mosollyal.
- Hol van V?
- Azt hiszem kajáért ment.
- MI?! Engedted EGYEDÜL ELMENNI?!
- Vitt fegyvert és amúgy is, csak ide ment le. Ez a hely összeköttetésben van egy kisbolttal. Lehet, hogy ezért láttad itt Jimint.
- Ja, értem. Lehet. Akkor most itt várjuk meg?
- Valószínűleg.
Odaálltam az ablakhoz, majd az utcát kezdtem el fürkészni. Jungkook mellém állt. Hosszasan nézett rám, majd fogott és a falhoz nyomott.
- Mit csinálsz?
- Semmit.
- Akkor elengedhetsz.
Hirtelen nagyon elkezdett verni a szívem. Mintha élveztem volna a helyzetet. Ő csak nézett rám, majd meg akart csókolni, de ekkor belépet V.
*A legjobbkor! Most az egyszer örülök neked V!*
- Uh.. Látom rosszkor jöttem. Elmenjek?
- NE!
- Igen!
Feleltük egyszerre Jungkookkal.
- El ne merj menni Kim Taehyug!
- Honnan tudod a nevem?
- Az nem számít. Inkább adj egy kis kaját.
Kibújtam Kook karjai közül, majd V táskájában kezdtem el matatni. Miután megkajáltunk és ittunk elindultunk tovább keresni húgomékat.
- Szerintem nem lehetnek olyan messze. Itt láttam Jimint az este. Egyedül nem hiszem, hogy olyan sokat bóklászott volna, vagy olyan messze. Nézzük meg a szemben lévő épületet.
- Oké.
Helyeseltek a fiúk, majd elindultunk. Az utca aránylag tiszta volt, de feltűnés nélkül simán át lehetett jutni. Mikor bementünk az épületbe egy kis szomorúsággal vettük észre, hogy ez is egy lakó épület.
- Ahj.. megint nézhetünk át egy csomó szobát.
- Ne nyavalyogjatok már! Inkább kezdjük el őket keresni.
Miután végignéztünk egy pár szobát az utolsó emeletre értünk. Ez volt a legmagasabban.
- Megint csak egy ajtó maradt. Ez is egy V.I.P szoba, csak öt emberre.
- Honnan veszed, hogy öt emberre?
- Régen jártam már itt. Tudjátok, a munkám miatt.
Nagy levegőt vettem, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megpillantottam húgomat az ágyon ülve.
- GITTA!
- UNNIE!
Odarohantunk egymáshoz és megöleltük egymást.
- Úr isten! Nem esett bajod? És a többiekkel mi van?
- Semmi bajom és nekik sem! Éppen kajáért mentek el a szomszéd épületbe. Hol voltatok?!
- Mi meg a szomszéd épületből jövünk.. Ott tanyáztunk le.
- TUDTAM! Tegnap este láttam valakit elsétálni az ablakból a másik épületben. Tudtam, hogy ti voltatok!
- Örülök, hogy nem jöttetek át! Veszélyes lett volna.
Annyira megkönnyebbültem. Nem sokkal később a többiek is megérkeztek, majd a nyakunkba ugrottak.
- ÚR ISTEN! VÉGRE ITT VAGYTOK!
- Tudtuk, hogy megtaláltok minket!
- Köszi, hogy épségben visszahoztad őket!
- Igazán semmiség. Szerencsére szót fogadtak.
- Hé Zeo! Nem vagyunk kiskutyák!
- Még is úgy viselkedtek! De amúgy Namjoon. Veletek mi volt? Hogyan kerültetek ide? Ez hét utcára van az előző menedéktől.
- Hát, az úgy volt, hogy amikor éppen ki akartam nézni, hogy vajon jöttök-e már éppen egy járkáló nézett be az épületbe, majd mivel én későn vettem észre elkezdte püfölni az ablakot és egyre többen lettek. Az ablak kezdett repedezni, majd csak arra lettünk figyelmesek, hogy V eltűnt és a másik pillanatban meg már odakint volt. Láttunk titeket is, ahogyan futtok V után. Az összes járkáló utánatok kezdett el futni, mi pedig felmásztunk a tetőre és onnan már sima ügy volt átjönnünk ide. De az nagyobb kérdés, hogy ti hogyan jutottatok el ide. Hogy éltétek túl?
- Hát ez meg úgy történt, hogy mikor Jungkookkal már éppen a bolt ajtaja előtt álltunk meghallottunk egy lövést és fura is volt, hogy nem voltak a boltnál járkálók. Aztán beazonosítottam, hogy a hang a szállás felől érkezett. Elkezdtünk futni az épület felé, de láttuk, hogy ott van egy csomó féreg és V meg kiabálni kezdett és a tömegbe lőtt. Utána futottunk V után, mert azt hittem, hogy tudja merre megy, de nem így lett. Egy zsákutcához értünk, ahol sem létra, sem pedig alagút nem volt, csak egy konténer amibe bele is ugrottunk. Ott lehettünk benne pár órát, utána átrohantunk abba az épületbe, ahol a menedék volt. A tetőre mentünk először, utána én egyedül lejöttem a földszintre, de nem volt ott semmi és senki, csak Gitta pulcsijából egy darab. Innen már sejtettem, hogy nincs nagy baj. Aztán este nézelődtem az éjjellátómmal és megláttam, ahogy Jimin fut. Utána elkezdtünk titeket keresni. Két épületet néztünk át, utána jöttünk ide.
- Szóval tényleg profi vagy. Én ha csak egy ruhadarabot találtam volna a testvérem pulóveréből biztos, hogy azt hittem volna, hogy meghalt vagy valami.
- Az magabiztosság Jimin..
Miután még hosszasan elbeszélgettünk, Jiminnel felmentünk a tetőtérre. Ezen az épületen egy helikopter leszálló volt, így magaslat szeretetemhez híven oda másztunk fel, majd beszélgetni kezdtünk.
- Te aztán vagány csaj vagy. Képes voltál törött kézzel elindulni két idiótára vigyázva keresni minket.
- Ha már egy csapat vagyunk. De egyet nem értek.
- Mit?
- Miért tartatok engem ezért menőnek vagy vagánynak, mert ilyeneket teszek, miközben erre bárki képes?
- Szerinted közülünk bárki megtette volna ezt csak azért, mert bármelyikünk is fontos neki?
- Belőled például kinézném. Meg Jungkookból. A többiekből őszintén mondom nem nagyon. Gittának meg nem is engedném.
- Azért ezt megtisztelő tőled hallani.
Mosolygott rám Jimin.
- Amúgy.. Mi volt veled addig, amíg Vékkel voltál?
- Semmi. Miért érdekel?
- Ja semmi. Csak ismerem őket. Főleg Jungkookot.
Erre már felkaptam fejem.
- Mert mi van vele?
- Attól, hogy ő a legfiatalabb közöttünk még nem azt jelenti, hogy olyan ártatlan lenne.
- Oh.. Akkor azért volt az a tegnapi.
Néztem fel az égre.
- Mi volt tegnap?
Kérdezte tágra nyílt pupillákkal, majd hirtelen ott is termett az emlegetett személy.
- Mit csináltok?
- Beszélgetünk?
Néztünk Jiminnel Kookiera, aki úgy kérdezett, mintha muszáj lenne felelnünk. Szúrós szemekkel nézett Jiminre, majd Jimin karomon ragadott.
- Gyere Zeo. Itt nem lehet normálisan beszélgetni.
- De hát..
Jungkook ökölbe szorította kezeit, majd elindult Jimin felé. Hallottam, ahogy mögöttünk lépked egyre gyorsabban, majd törött kezemet Jimin felé tartottam, hogy ne őt érje az ütés.
- Áu.. Ez fájt..
Néztem rá Jungkookra, aki enyhén sokkot kapott a miatt, hogy engem talált el. Mikor Jimin felfogta, hogy mi is történt Jungkooknak ugrott. Hála istennek megjelentek a többiek is a tetőn, így Namjoon és Hoseok szét tudta szedni a két fiút. Pár órával később visszamentünk a szállásra, hogy néhányan nyugovóra hajthassák a fejüket. Jimin és én őrködtünk lent, fent pedig Jungkook és Jin. A többiek aludtak, mi pedig folytattuk a beszélgetést.
- Zeo. Nagyon fájt, amikor megütött?
- Nem volt vészes. Ahogy rácsaptam az ajtót, az jobban fájt. De amúgy miért akart téged megütni?
- Féltékeny. Mondtam, hogy nem olyan, amilyennek képzeled őt.
Nem mondtam semmit, csak csendben néztem az utca sötétjét, amire éppen, hogy csak a hold fénye világított. Elég magasan vagyunk ahhoz, hogy ne érjenek el minket a járkálók. Két szintet le is romboltunk, hogy biztosan ne tudjanak feljönni hozzánk. Mindenkire jutott így egy szoba úgy, hogy még maradt is egy pár üres.
- Körbe kéne nézni a többi emeleten is. Attól, hogy ott nem alszik senki, még veszélyes lehet ránk nézve.
- Akkor mennyünk.
Lementünk egy szintet, de sehol nem volt semmi. Még egy szinttel lejjebb egy ajtó be volt zárva. Nem bírtam ki, hogy ne nyissam ki. Mikor kinyílt az ajtó hatalmas örömmel vettük észre, hogy ez egy bolt. Félig ruha félig étel bolt.
- Na ne! Ez itt volt végig?!
Néztünk egymásra Jiminnel, majd megkordult a gyomrom.
- Éhes vagy?
- Kicsit..
- Akkor együnk!
Futott be Jimin a boltba örömmel teli tekintettel.
- Wow! Mennyi minden van itt! És ez a sok ruha!
- Jah. Én szerintem átöltözöm.
Ezzel fogtam magam, kiválasztottam pár ruhát és elkezdtem öltözni Jimin előtt.
- Te mit csinálsz?
- Öltözöm?
- Nem gondolod, hogy ez egy perverz előtt veszélyes lehet?
- Nem hiszem, hogy tartanom kéne tőled.
Éppen, hogy felvettem a pólót, amit találtam Jimin oda jött hozzám, s kezemet lefogva a falhoz nyomott.
- Nálatok ez a szokás? Mindenkit a falhoz nyomtok?
Nevettem el magam csillogó fekete szemeibe nézve.
- Viccesnek tartod?
- Egy kicsit igen. Nem akarsz elengedni?
- Nem?
Egyre közelebb ért hozzám, majd megcsókolt.
Nem mondom, hogy nem élveztem, sőt. Viszonoztam.
- Ne..
Szóltam rá Jiminre, aki többre számított egy csóknál, de elengedett. Felhúztam a nadrágomat is, majd visszaindultam az általam lefoglalt szobába, amin húgommal osztoztam.
*Na ne! Ezt nem hiszem el! Suga basszus. Neked muszáj volt elfoglalnod a helyem? Most hol fogok aludni? Mind egy.. Van még egy csomó szoba*
Fogtam magam és elindultam új szoba után kutatni. Miután megtaláltam a számomra ideálisnak tűnő szobát felfeküdtem az ágyra, hogy majd onnan figyelem a történteket, de szerencsétlenségemre elaludtam. Manapság egyre nyugodtabban alszom. És ez a csók. Talán elindított bennem valamit.
- Szóval tényleg profi vagy. Én ha csak egy ruhadarabot találtam volna a testvérem pulóveréből biztos, hogy azt hittem volna, hogy meghalt vagy valami.
- Az magabiztosság Jimin..
Miután még hosszasan elbeszélgettünk, Jiminnel felmentünk a tetőtérre. Ezen az épületen egy helikopter leszálló volt, így magaslat szeretetemhez híven oda másztunk fel, majd beszélgetni kezdtünk.
- Te aztán vagány csaj vagy. Képes voltál törött kézzel elindulni két idiótára vigyázva keresni minket.
- Ha már egy csapat vagyunk. De egyet nem értek.
- Mit?
- Miért tartatok engem ezért menőnek vagy vagánynak, mert ilyeneket teszek, miközben erre bárki képes?
- Szerinted közülünk bárki megtette volna ezt csak azért, mert bármelyikünk is fontos neki?
- Belőled például kinézném. Meg Jungkookból. A többiekből őszintén mondom nem nagyon. Gittának meg nem is engedném.
- Azért ezt megtisztelő tőled hallani.
Mosolygott rám Jimin.
- Amúgy.. Mi volt veled addig, amíg Vékkel voltál?
- Semmi. Miért érdekel?
- Ja semmi. Csak ismerem őket. Főleg Jungkookot.
Erre már felkaptam fejem.
- Mert mi van vele?
- Attól, hogy ő a legfiatalabb közöttünk még nem azt jelenti, hogy olyan ártatlan lenne.
- Oh.. Akkor azért volt az a tegnapi.
Néztem fel az égre.
- Mi volt tegnap?
Kérdezte tágra nyílt pupillákkal, majd hirtelen ott is termett az emlegetett személy.
- Mit csináltok?
- Beszélgetünk?
Néztünk Jiminnel Kookiera, aki úgy kérdezett, mintha muszáj lenne felelnünk. Szúrós szemekkel nézett Jiminre, majd Jimin karomon ragadott.
- Gyere Zeo. Itt nem lehet normálisan beszélgetni.
- De hát..
Jungkook ökölbe szorította kezeit, majd elindult Jimin felé. Hallottam, ahogy mögöttünk lépked egyre gyorsabban, majd törött kezemet Jimin felé tartottam, hogy ne őt érje az ütés.
- Áu.. Ez fájt..
Néztem rá Jungkookra, aki enyhén sokkot kapott a miatt, hogy engem talált el. Mikor Jimin felfogta, hogy mi is történt Jungkooknak ugrott. Hála istennek megjelentek a többiek is a tetőn, így Namjoon és Hoseok szét tudta szedni a két fiút. Pár órával később visszamentünk a szállásra, hogy néhányan nyugovóra hajthassák a fejüket. Jimin és én őrködtünk lent, fent pedig Jungkook és Jin. A többiek aludtak, mi pedig folytattuk a beszélgetést.
- Zeo. Nagyon fájt, amikor megütött?
- Nem volt vészes. Ahogy rácsaptam az ajtót, az jobban fájt. De amúgy miért akart téged megütni?
- Féltékeny. Mondtam, hogy nem olyan, amilyennek képzeled őt.
Nem mondtam semmit, csak csendben néztem az utca sötétjét, amire éppen, hogy csak a hold fénye világított. Elég magasan vagyunk ahhoz, hogy ne érjenek el minket a járkálók. Két szintet le is romboltunk, hogy biztosan ne tudjanak feljönni hozzánk. Mindenkire jutott így egy szoba úgy, hogy még maradt is egy pár üres.
- Körbe kéne nézni a többi emeleten is. Attól, hogy ott nem alszik senki, még veszélyes lehet ránk nézve.
- Akkor mennyünk.
Lementünk egy szintet, de sehol nem volt semmi. Még egy szinttel lejjebb egy ajtó be volt zárva. Nem bírtam ki, hogy ne nyissam ki. Mikor kinyílt az ajtó hatalmas örömmel vettük észre, hogy ez egy bolt. Félig ruha félig étel bolt.
- Na ne! Ez itt volt végig?!
Néztünk egymásra Jiminnel, majd megkordult a gyomrom.
- Éhes vagy?
- Kicsit..
- Akkor együnk!
Futott be Jimin a boltba örömmel teli tekintettel.
- Wow! Mennyi minden van itt! És ez a sok ruha!
- Jah. Én szerintem átöltözöm.
Ezzel fogtam magam, kiválasztottam pár ruhát és elkezdtem öltözni Jimin előtt.
- Te mit csinálsz?
- Öltözöm?
- Nem gondolod, hogy ez egy perverz előtt veszélyes lehet?
- Nem hiszem, hogy tartanom kéne tőled.
Éppen, hogy felvettem a pólót, amit találtam Jimin oda jött hozzám, s kezemet lefogva a falhoz nyomott.
- Nálatok ez a szokás? Mindenkit a falhoz nyomtok?
Nevettem el magam csillogó fekete szemeibe nézve.
- Viccesnek tartod?
- Egy kicsit igen. Nem akarsz elengedni?
- Nem?
Egyre közelebb ért hozzám, majd megcsókolt.
Nem mondom, hogy nem élveztem, sőt. Viszonoztam.
- Ne..
Szóltam rá Jiminre, aki többre számított egy csóknál, de elengedett. Felhúztam a nadrágomat is, majd visszaindultam az általam lefoglalt szobába, amin húgommal osztoztam.
*Na ne! Ezt nem hiszem el! Suga basszus. Neked muszáj volt elfoglalnod a helyem? Most hol fogok aludni? Mind egy.. Van még egy csomó szoba*
Fogtam magam és elindultam új szoba után kutatni. Miután megtaláltam a számomra ideálisnak tűnő szobát felfeküdtem az ágyra, hogy majd onnan figyelem a történteket, de szerencsétlenségemre elaludtam. Manapság egyre nyugodtabban alszom. És ez a csók. Talán elindított bennem valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése