*Basszus!!! Járkálók!! És nincs itt a fegyverem! Hányan lehetnek? 10-en? Jobban teszem, ha futok.*
Elkezdtem a kijárat felé futni. A járkálók egyre többen lettek mögöttem. Mikor felértem a tetőre magamra csaptam a kijárat ajtaját, de nem találtam semmit, amivel betámaszthatnám. A másik épületre néztem, ahol Jungkookkal ültünk. Nem ordíthatok oda neki, mert akkor idejön a többi féreg is. Még ott van. Imádkozom, hogy vegyen észre. Pár perccel később már mindegy volt. Kitörték az ajtót. Túl sokan voltak. Persze ennek már hangja is volt, így Jungkook is oda kapta tekintetét.
*Basszus! Most mit csináljak?*
Találtam magam mellett egy rudat, s kezembe véve elindultam a zombik felé. Mire Jungkook odaért már nem voltak olyan sokan, de nem is kevesen. Miután minddel végeztünk a földre zuhantam a fájdalomtól, de próbáltam nem könnyekben kimutatni azt.
- Mi van Zeo?! Mi történt? Megsérültél? Talán...
- Nem.. Nincs semmi bajom.. Mennyünk vissza.. Kösz, hogy jöttél.
- Zeo! Mutasd a kezed!
Megfogta a karomat és odarántotta magához.
- Áu! Ez fáj!
Szorítottam össze fogaimat.
- Zeo.. Ez.. Ez eltört... O.O
- MI?! Az nem lehet!! Akkorát nem csaptam az ajtóval, hogy eltörjem vele!
- Magadra csaptad az ajtót?
- Valamivel tompítani kellett a hangot..
- Te bolond vagy! Azonnal mennyünk vissza! Ezt kezelni kell! Kell egy kórház!
- Nem kel ide kórház.. Van két orvosunk..
- Ezt hogy érted?
- Gitta orvosnak tanult és az utolsó évét végezte az iskolában. Jin pedig most kezdte el nem régen az iskolát az orvosi szakon.
- Hűha! Te aztán tényleg jó kém vagy! Honnan tudod ezt Jinről?
- Hát.. Jó kém vagyok..
Nevettem el magam, majd Jungkook felkapott a karjaiba és elkezdett engem vinni a másik épület felé.
- Mit csinálsz? Tegyél le!
- Megsérültél. Nem teszlek le.
- Nem a lábam tört el, hanem a kezem zúzódott meg..
Próbáltam kiugrani a kezéből, de nem bírtam.
- Jungkook! Tegyél le!
Pánikolni kezdtem. Amikor egy küldetésen voltam pont így vittek engem a kínzóterem felé. Egyszerűen nem tudok mit tenni ellene. Bepánikolok minden egyes alkalommal. Jungkook letett a földre, majd fogtam magam és lejöttem az épületről, vissza a többiekhez.
- Unnie! Hol voltál?! Zajokat hallottunk fentről!
Oda akart jönni hozzám, hogy megöleljen, de ekkor felszisszentem, mert a kezemet hozzám nyomta.
- Úr isten.. Mi történt veled?! Ugye nem!! :o
Könnyesedtek ki gomb szemei.
- Nem! Ez csak egy kis horzsolás.. Tudod.. Hangtompítás szempontjából csak ezt tudtam használni..
Mosolyogtam rá, majd a többiek is odajöttek hozzám.
- Ez nyilván valóan egy törés az alkaron.
*Köszi Jin.. Segítesz a helyzetemen..*
- Nem tört el! Csak bevertem! Hagyjatok békén.. Megoldom..
- Unnie! Ez egy törés! Nem lehet ilyen lazán kezelni! Belső vérzést is okozhat!
- Ahj.. Suga. Adj egy kést.
- Tessék. De minek ez neked?
- Helyre teszem a kezem.
- MIT CSINÁLSZ?!
Kiabáltak rám a többiek.
- Csak ne gyertek utánam, ha nem akarjátok látni. Amúgy kelleni fog egy ruhadarab, valami fertőtlenítőnek használható és egy erős kéz aki bírja a vér és a csont látványát.
- Te beteg vagy Zeo!
Szólt hozzá az eseményekhez Hoseok.
- Én bírom a vért is és a csontokat is.. Amúgy is itt én vagyok a legerősebb, így segíthetek neked. Ha elfogadod a segítségem.
- Ez nem egy szívesség, csak egy kis erőfitogtatás. Amúgy nem is kéne, hiszen egyedül is meg tudom oldani.
Elindultam a fehér pólók felé, majd az egyik részét számba véve másikat pedig kezemmel húzva próbáltam széttépni.
- Had segítsek!
Jött oda hozzám Jimin és széttépte nekem a ruhát.
- Itt a fertőtlenítő. Vagy is ezt is lehet annak használni.
Nyújtott oda nekem egy üvegcsét Jin, majd elindultam a terem egyik sarkába, hogy ne lássanak amonnan.
- Te minek jössz?
Kérdeztem meg Jimint.
- Mondtam, hogy nem kérek szívességet.
- Önként akarok segíteni, nem azért, mert te kérted. Na add ide azt a kést. Hol az érzéstelenítő?
- Milyen érzéstelenítőről beszélsz? Minek az?
- Te tényleg bolond vagy.. Mit gondolsz minek? Késsel végig akarod vágni a kezedet és a helyére akarod rakni a törött csontodat, mind ezt úgy, hogy mindent érzel?
- Éreztem már rosszabbat is. Na elkezded vagy csináljam én?
Jin lépett ekkor mellénk és Gitta.
- Majd mi megcsináljuk. De Jimin te maradj itt, mert szükségünk lesz az erődre.
Mondta Jin, majd Gitta a kezébe vette a kést és Jinnel elkezdték a kezemet "javítani". Egy hangos megszólalásom sem volt. Persze egyértelműen fájt, sőt! De most mit tehettem volna? Ordibáljak végig, hogy "Jaj, de mennyire fáj!"? Attól jobb lett volna, vagy kevésbé fájna? Nem. Jungkook lépett mellém, mikor a csontot elkezdték visszailleszteni a helyére.
- Szorítsd meg a karom.
- Nem akarom. Nem fáj...
- Zeo! Szorítsd meg!
Rátette a kezem a kezére, majd elkezdték nyomni a csontot, én pedig próbáltam nem szorítani Kook kezét, ami hál istennek sikerült is.
- Kookie! Fertőtlenítőt és kötést!
- Tessék.
- Unnie ez most egy kicsit csípni fog.
- Figyelj.. Ehhez sem volt hangom.
- Készen vagyunk. Nem kötöm a nyakadba, mert az megerőltető lenne neked és hátrány is.
- Köszönöm..
- Jól hallottuk? Megköszönted?
Mosolygott rám Jungkook.
- Hé! A másik kezemmel még tudok ütni!
- Nyugi, nyugi! csak kérdeztem!
Mosolygott továbbra is.
- Most már csak egy baj van..
- Mi az?
Néztek rám a srácok.
- Nincs aki élelmet szerezzen mára, pedig már mindenünk elfogyott.
- Nem baj! Kibírunk egy napot élelem nélkül!
- Még is hogyan? Holnap terveztünk új helyet keresni!
- Úgy, hogy maradunk még egy ideig, amíg olyan jól nem leszel, hogy el tudjunk indulni a te vezetéseddel.
- Miért vagytok ilyen kedvesek hozzám.. És.. miért bíztok meg bennem? Nem adtam rá okot.
Tényleg nem értem, hogy miért ilyenek velem. Én amióta hozzánk szegődtek nem voltam velük kedves, de még csak meg sem bíztam bennük.
- Mi az, hogy nem adtál okot? Pártfogásod alá vettél minket, megmentettél minket a járkálóktól, ételt és italt hoztál nekünk, ruhákat szereztél, amit már mi körülbelül egy hónapja nem tudtunk megtenni és még csak enni sem ettünk ezelőtt négy napja. Ha te nem vagy, akkor mi már nem lennénk ennyien, mint most vagy talán semennyien.
*Az igen.. Ezt aztán jól összeszedték.. Már tudom, hogy mi volt az, amit megmozgattak bennem.. Az emberi érzések.. Talán.. Most sírok? Az KIZÁRT!!!*
Gyorsan letöröltem az arcomat, hogy ne lássák, hogy sírok.
- Öhm izé.. Hát.. Ez igaz! De.. Az is igaz, hogy én is hálás vagyok nektek... Ha nem vagytok, már zombi kaja lennék.. És a kezemet sem tudtuk volna helyre tenni, így kénytelen lettem volna levágni, mert csak hátráltatott volna.
A kézlevágós témától mindenki megdöbbent és kikerekedett szemeket vetett rám.
- Na szóval.. Ebből csak annyit akartam kihozni, hogy.. khm.. kösz..
Fogtam magam és az ágyra dőltem.
- Ma nem én őrködöm...
Ezzel elaludtam. Egy igazán jót aludtam. Egy igazán jót. Igaz, hogy mikor felkeltem körbe voltam kerítve egy Jiminnel meg egy Jungkookkal. De kit érdekel. Örültem neki. A bizalmam ezennel megnyílt feléjük. Azt hiszem. Miután kikászálódtam az ágyból megláttam, hogy kik vigyáztak ránk az este. Vagy is gondolom, hogy ők, mert ők aludtak az őrszékben.
* Ha Namjoon itt alszik ki lehet a tetőn? Na majd mindjárt megtudjuk*
Miután felértem az emeletre láttam, hogy Suga és Gitta üldögélnek kettesben a párkány féle izén.
*Akkor én nem zavarok..*
Szépen visszasétáltam a "szobába", majd felkeltettem Jungkookot.
- Jungkook.. JUNGkook.. JUNGKOOK!
- Mi az? Hagyjál már aludni Noona..
- Mi?.....
Fogott és magához ölelt.
- Basszus Jungkook! Engedj el és keljél fel!
Próbálkoztam kikászálódni erős karjai közül sikeresen.
- Mi történt? Mi van?
- Az van, hogy le kellene hoznod a fegyverem onnan, ahol tegnap hagytam.
- Hol hagytad?
Nézett rám kómás fejjel.
- A tetőn azon a kis épületen ahol hanyatt vágtad magad.
- Ja oké. Mennyünk.
Miután leszedte nekem a késemet vissza akartam indulni a többiekhez, de ő elém állt.
- Zeo. Most már szeretsz minket?
- A szeretet túlzás lenne.
- Akkor megtűrt személyek vagyunk?
Erre már elnevettem magam.
- Kedvellek titeket.. Ennyi az egész..
Elindultam megint a lejárat felé.
- Téged talán jobban..
Mondtam a hátam mögött állónak, majd gyorsabbra vettem lépteimet.
*Ezt most tényleg kimondtam hangosan? Egyáltalán komolyan gondoltam? Úr isten.. Zeo! Meghülyültél?! Muszáj leülnöm gondolkodni..*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése