*Tök aranyosak.. Bár Suga kicsit idősebb, mint Gitta, de ez meg egy zombiapokalipszis, szóval ki nem szarja le.*
- Gitta. Nem vagy éhes?
Kérdeztem meg tőle egy kicsit kínosan érezve magam, hiszen nem tudom eltartani így a csapatot.
- Csak egy kicsit.. De kibírható! ^^
Mosolygott rám korgó gyomorral.
*Na ebből elég.. Ételt kell szereznem!*
Odamentem Jungkookhoz.
- Figyelj.. Muszáj lenne ételt szerezni.. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy..
- Kísérjelek el?
Nézett rám, mintha örülne neki, hogy ezt kérem tőle.
- De csak ha akarsz.. Ha nem akkor----
- Akkor egyedül is megoldod.. Tudom, tudom. Mehetünk.
Odanyomta puskámat a még használható kezembe és elindultunk a tetőre.
- Most vissza kéne menni oda, ahol tegnap voltunk, vagy keresni mást?
- Várj. Körülnézek.
- Egyedül?
- A puskám távcsövével...
Körbefürkésztem a terepet. A legközelebbi bolt két háztömbnyire volt, de oda nem vezetett fentről bejárat, így le kellett hozzá mennünk a nyílt terepre.
- Jungkook.
- Igen?
- Itt vannak a tőrjeid?
- Minek az neked?
- Valamivel harcolnom is kell.
- Sebesültem nem engedem meg!
- Nincs szükségem az engedélyedre!
Ezzel fogtam és hátsó zsebeiből előszedtem a pengés fegyvereket, majd megindultam a bolt bejárata felé.
- Nem hiszem el ezt a csajt.
Csapott homlokára, majd utánam rohant.
- Ez fura..
- Még is mi?
- Sehol sincsenek a járkálók.
Egy lövést hallottunk meg nem is olyan messziről.
- A menedék! A menedék felől jön a hang!
Elkezdtem futni, amilyen gyorsan csak tudtam.
*Ha Gittának baja esik, azt soha nem bocsájtom meg magamnak!*
Az épülethez érve már megértettem, hogy miért nem volt ott a boltnál járkáló. Mind a mi bejáratunknál toborozódott. Egy füttyentést hallottam meg magam mögött. V volt az. Az összes járkáló ránk kapta tekintetét.
- Gyertek ti férgek! Kapjatok el, ha tudtok!
Nevetett fel V, majd a tömegbe lőtt és futni kezdett.
Nem tehettem én sem mást, csak futottam V után gondolván, hogy biztos tudja merre megy. Zsákutcához értünk. Sehol egy feljáró vagy alagút, csak egy üres konténer.
- Ugorjunk bele!
- Remek. Most itt ragadtunk egy kukában hárman, amíg a húgommal és a többiekkel senki sem tudja, hogy mi van!
- Nyugi Zeo. Maradj csendben!
Tette kezét számra V. Lassan kezdett elcsendesedni kint a sikátor utcája.
- Kinézek!
- NE!
Rántottuk vissza Jungkookkal Vt.
- Idióta! Ha kinézel és netán még itt vannak egyből ránk találnak! Kénytelen vagyok ezt mondani.. De muszáj lesz itt maradnunk.
Sóhajtottam fel, majd a többiek bólintottak egyet.
- De szólok előre, hogy a késem még MINDIG nálam van! attól, hogy eltört a kezem még tudom használni.
A kuka falához dőltem, majd összehúzta magam.
*Nem lesz ez így jó.. Nem bírom a bezártságot..*
- Zeo. Baj van?
- Nem, nincs.
- Akkor miért húzódtál így össze?
- Hogy elférjetek.
Kezdtem el kapkodni a levegőt, majd a két fiú mellém ült.
- Semmi baj Zeo! Nem lesz baja se Gittának sem pedig a többieknek! Vigyáznak rá.
Próbált Jungkook nyugtatgatni, de én ezzel már tisztában voltam. Arra nem is gondoltak, hogy más bajom lenne.
- Tudom.
- Na.. Nyugi húgi!
Ölelt meg engem V.
- Ilyenkor mit érez?
Néztem Jungkookra érthetetlenül.
- Csak kedvel téged! ^^
Nevette el magát, majd ő is megölelt.
- Ez szép is jó.. De még mindig fáj a kezem, alig kapok levegőt és kénytelen leszek a késemhez folyamodni..
Erre már mind a ketten elugrottak tőlem. Lassacskán, mintha elaludtam volt. Hallottam, hogy Jungkook és V beszélgetnek rólam.
- Azért én örülök, hogy ő is itt ragadt velünk! Biztonságosabban érzem magam.
- Hát igen.. De legalább bevallotta, hogy kedvel minket.
- Komolyan? O.O
- Ühüm..
- De hát ez remek!
- Sss! Felébreszted!
- Jaj, bocsi Zeo. ><"
Súgta V füleimbe. Miután fölébredtem a másik kettő még aludt. Gondoltam kinézek, hogy megtudjam mi a helyzet. Felnyitottam résnyire a fedelet, de senki nem volt sehol.
- Hé! Keljetek fel! Elmentek. Sietnünk kell, mert nem lehetnek messze!
Miután nagyjából észbe kaptak el is indultunk az épület felé. Mivel már este volt könnyebb volt közlekedni, mint reggel. Sikeresen eljutottunk az épületig feltűnés nélkül, majd a tetőre másztunk.
- Sehol senki?
- Mi van, ha tovább álltak nélkülünk? Ha azt hiszik, hogy meghaltunk?
- Kizárt!
Néztem szigorúan Vre.
- És.. Mi van ha, talán nekik esett...----
- NEM! Nem lett semmi bajuk!
Szóltam Jungkookra is egy kicsit hangosabban.
- Megnézem lent!
Lefutottam az alaksorba, ahol teljes sötétség vette át az uralmat. Minden csendes volt és üres. Sok volt a vér, néhány járkáló is a földön feküdt. A fegyverek eltűntek, csak egy ruhadarab maradt az ágyon, ami Gitta pulóveréből származott. Elsírtam magam és a földre huppantam.
- Ez.. Ez lehetetlen.. Nem eshetett bajuk!
Megfogtam a ruhadarabot és a karomra kötöttem.
 |
Felfutottam a többiekhez, miután letöröltem könnyeimet, hogy ne lássák, hogy sírtam.
- Na? Lent vannak?
- Úgy néz ki, mintha lent lennének?
- Tudtam.. Tovább álltak.. Nélkülünk.
- De ezt nem hagyjuk annyiban! Nem lehetnek olyan messzire! Megtaláljuk őket! Gitta hagyott egy nyomot. Biztos, hogy élnek! A fegyverek eltűntek.
- Ez lényegében jó hír, de még sem nyugtat.. Nézzük a tényállásokat. 1: Azt hiszik, hogy meghaltunk, 2: Minket keresnek, 3: Lemondtak rólunk és továbbálltak, 4: Baj történt..
- Képesek vagytok ezt feltételezni a barátaitokról? Mert én nem! Ha ti le akartok mondani róluk, akkor tessék. De én nem adom fel! V! Te jössz, vagy maradsz?
- Jövök..
- Jó. Jungkook?
- Én.. Én is jövök..
- Remek. Ma még a tetőn éjszakázunk. Reggel többre fogunk menni, mintha este indulnánk el keresni őket. Aludjatok. Én őrt állok.
Elindultam a tető kimagasló részéhez, majd miután felmásztam rá, éjjellátómmal kezdtem el fürkészni a terepet, hátha találok egy jelet, ami elvezet a húgomékhoz, de sajnos ez mind hiába volt. Járkálókon kívül senkit és semmit sem láttam. Egész este le sem tettem fegyverem, csak nézelődtem, mikor egyszer csak egy érdekes mozgásra lettem figyelmes.
*Ez most egy járkáló? Vagy.. Az egyikük? Talán... JIMIN!*
- Srácok!! Keljetek fel! Láttam Jimint!!!!
- MI?! Hol?
- Arra!
Mutattam körülbelül hat utcával odébb.
- Biztos, hogy őt láttad?
- A szemem soha nem csal. Lehet, hogy most kéne elindulnunk!
- Igen.. Nézzük meg!
Pár tetőnyit még tudtunk menni, de le kellett másznunk. Körülbelül tíz járkálóval végeztünk, mire abba az utcába értünk, ahol Jimint láttam elrohanni.
- Merre tovább? Ha itt is volt, már nincs itt!
- Jobbra ment. Lehet, hogy arra lesznek.
- De hát ez egy zsákutca két létrával. Még is melyiken mennyünk fel?
- Váljunk szét. Ti jobbra én balra.
- De te meg vagy sérülve!
- Az senkit sem izgat. Találtam egy távbeszélőt. Az egyiket nektek adom a másik nálam lesz. Ha baj van, majd szólok.
Ezzel fogtam magam és felmásztam az épület tetejére. Nem láttam senkit, így kénytelen voltam lemászni az épület belsejébe. Szerencse, hogy volt nálam egy még éppen működő zseblámpa.
* Már megint egy lakó épület.. Ha itt vannak, akkor vagy nagy a baj, vagy kiirtották őket.*
Miután átjártam pár szobát a távbeszélőm megszólalt.
- Vétel. Itt nincs senki Zeo. Veled mi van?
- Hallak. Eddig sehol senki, de találtam pár hullát.
- Értem. Átmegyünk! Vétel vége.
Miután átértek Jungkookék is már szinte mindent átnéztem, de sehol semmi.
- Egy ajtó maradt. A V.I.P szoba.
- Várj Zeo! Hangokat hallok bentről.
- Én nem látok fényeket odabent. Lehet, hogy egy járkáló?
- Nem tudom. Nézzük meg!
Benyitottam az ajtón, majd hirtelen......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése