* Csókolóznak? Miről maradtam le amíg nem voltam itt? Hát akkor nem zavarunk.. *
Megkerestem Jint, hogy segítsen nekem lecserélni a kötésemet, mert már kezd kicsit bűzleni. Miután lecserélte a kötést, elindultam a bolt felé, hogy vissza tudjak emlékezni a tegnap történtekre. Jimin pont ott állt, ahol elcsattant az a bizonyos csók.
*Most be kéne mennyek, vagy inkább ne zavarjam? Szomjas vagyok, szóval bemegyek.*
- Reggelt.
Köszöntem Jiminnek, majd elsétáltam mellette, mintha ott sem lenne.
- Neked is. Tessék.
Egy sört nyomott kezembe, de el is fogadtam, mert éppen ezért indultam.
- Egy kis alkohol.. Jót tesz az ilyen időkben.
- Hát igen. A tegnapra visszatérve..
- Csak egy csók volt.. Nem jelentett semmit.
Jelentettem ki elfordulva tőle, majd otthagytam őt.
- Semmit...
Felelte kijelentésemre kicsit szomorkás hangnemben.
*Nem tehetek róla. Nem akarom, hogy belém szeress.. És nem akarom, hogy én beléd..*
Kis idővel később összehívtam a csapatot egy kisebb megbeszélésre.
- Na szóval a helyzet a következő. Nem messze innen van egy régi katonai bázis, ami körbe van kerítve és van benne egy jó pár lakóház. Körülbelül két óra oda az út. Amikor a sikátor felé rohantunk láttam egy teherautót, amit be tudnánk indítani, mert benne volt a kulcsa.
- Várj. Most azt akarod mondani, hogy kerekedjünk fel és menjünk a bázisra, ahol tuti, hogy hemzsegnek a zombik?
- MÉG hemzsegnek. Ha odamegyünk együtt könnyű szerrel kinyírhatjuk őket, és utána összerakjuk őket egy helyre, felgyújtjuk és magunkra zárjuk a kapukat valami erős lánccal. A katonaság kerítései erősek, így biztonságban lennénk. És még fegyverek is vannak ott töltényekkel. Csak egy hátrányunk lehet.
- Mégpedig?
- Már egy másik csapat elfoglalhatta.
- Még a zombikkal megküzdök, mert nem lőnek vissza. De az emberek tudod, hogy milyenek!
- Nincsenek fogytán a töltényeink, minden puskában teli a tár. Embert ölni nem olyan vészes, hiszen a járkálók is emberek voltak egykor.
- Igaza van Zeonak! Ki tart velünk?
Jimin mellém állt ebben a helyzetben, majd sorra a többiek is feltették kezüket az akció beleegyezése képen.
- Renden. Akkor induljunk!
- Most?!
- Most. Elmondom, hogy hogy lesz. Jungkook. Te vagy a leggyorsabb a csapatban. Ti Namjoonnal elmentek a kocsiért, utána visszajöttök ide. Mi összeszedünk egy kis ételt és vizet. V, te leszel a csali. Emlékszel még, hogy hol volt az ez előtti szállásunk, ugye?
- Igen.
- Az előtt állt egy piros porsche. Hoseok már múltkorában feltörte azt az autót.
- Én nem is..
- Ne tagadd! Láttalak. Na szóval. Feltörte az autót, szóval működő képes. Be kell indítanod a riasztót és olyan gyorsan menned, ahogy csak tudsz. Te fogod elcsalni a járkálókat.
- Rendben!
- Akkor.. Induljunk! Sok sikert!
V elindult a szállás felé, Jungkook és Namjoon a teherautó felé vették az irányt, mi pedig elkezdtük össze-vissza kapkodni az ételt és az italt, no meg pár ruhát. Kinyitottuk az épület rácsait, majd miután megérkeztek Namjoonék a teherautóval gyorsan felszálltunk rá, majd hallottuk, ahogy az autó riasztója bekapcsol, s elindultunk. Miután a táborhoz értünk, átvizsgáltunk mindent. Rengeteg járkáló volt ott, majd miután minddel végeztünk elégettük őket.
- Megúsztuk. Emberek nem voltak itt. Most szerencsénk volt.
- Most lehet. De ha te tudtál erről a helyről, akkor nem hiszem, hogy más nem.
- Az meglehet. De együtt erősebbek vagyunk bárkinél. Amúgy hol van V?
- Hallom a riasztó hangját. Szerintem nincs messze.
Pár percre rá megérkezett. Felosztottuk a házakat, majd nagy fájdalommal tudatták velem Gittáék, hogy ők Sugával lesznek egy házban. Cserébe egy "Remélem nem baj Unnie.."-t kaptam.
*Áh, dehogy. Hogy is lehetne baj? Egy pasi miatt koppintani a nővéredet.*
- Mivel nem üzemképes minden ház, hogy mindenkinek jusson és ugye egyedül még sem lenne olyan biztonságos lehet, hogy kettő emberre kéne osztani a házakat.
- Én leszek Zeoval!
Jelentették ki egyszerre Jimin és Jungkook.
- Ajaj.. Feszül a helyzet. Jimin, te leszel Zeoval. Jungkook, te velem leszel.
*Köszi Namjoon, de egyik sem jobb...*
- Akkor én a két szobás házat kérem.
Közöltem akaratomat, de feleslegesen.
- Nincsenek külön szobás házak. Mindenhol egy szoba van egy francia ággyal. Ahol két fiú lesz egymással szobában ott van két külön egyszemélyes ágy.
- Remek.. Te alszol a földön.
Néztem Jiminre, majd mindenki nevetni kezdett.
- Aha. A földön.
*Hú de vicces vagy Hoseok...*
Miután bementünk a házba egész szép látvány tárult a szemünk elé. Amerikai konyha, modern bútorok és sütők. Még mosó szoba is van. A háló egész tágas, bár az még mindig aggasztott, hogy egy ágyon kell osztoznom Jiminnel a tegnapiak után.
Este egy kis tábortűzhöz kiültünk sörözgetni, majd lassacskán mindenki elvonult a maga kis kiosztott házába. Egyedül Jimin és én maradtunk kint.
- Figyelj Zeo. Ami tegnap este történt.
- Mondtam már, hogy nem jelentett semmit.
- Jó megértettem akkor is, de szeretném ha meghallgatnál. Bennem elindult valami. Nem hiszem, hogy te nem így vagy vele. És az, hogy veled osztottak ki egy házba, egy szobába ahol csak egy ágy van csak jobban fogja fokozni a vágyat arra, hogy közeledjek feléd.
Nem szóltam semmit, hiszen tudtam, hogy bármit is mondanék, azzal csak az én helyzetemen rontanék.
- Jimin..
- Nem kell mondanod semmit. Tudom, hogy nem jelentett neked semmit. Felfogtam.
Felállt a földről, majd bement a házba.
- Bennem is elindult valami.. Csak ezt akartam mondani.
Eloltottam a tüzet, majd én is bementem a házba. A szoba ajtaja elé álltam, majd Jimint kezdtem el bámulni.
- Mi az? Miért nézel így?
- Semmi.. Csak gondolkodom.
- Még is min? Ha azon amit kint mondtam, akkor igazán nem kell. Nem számít. Nem igaz?
- De.. Pont ezen gondolkodtam.
Lefeküdtem mellé az ágyra, majd hátat fordítottam neki.
- Jó éjt.
- Neked is.
Végig nyitva volt a szemem, de szerintem ő sem aludt. Egy könnycsepp hullott ki szemem sarkából.
*Ez a szerencsétlen sors már megint engem talált meg? Nem akarok felé nyitni, hogy aztán őt is el kelljen veszítenem, mint Keyt.. Azt nem bírnám még egyszer elviselni.*
Reggel arra keltem fel, hogy Jimin karjai között fekszem.
- Mi a szent szar?! Jimin! Kelj már fel!
- Mi van?
Szólalt meg tök nyugodtan, mintha már régen nem is aludna.
- Csak ne mond azt, hogy nem is aludtál.
- Aludtam én, de már egy ideje így vagyunk.
Hasára tettem kezem, s fölültem.
- Perverz.
- Én nem vagyok perverz. Ha az lennék, akkor most ezt csinálnám.
Ezzel fogott és hanyatt döntött az ágyon, s rám mászott felső testével. Teljesen kipirosodtam.
- Ha perverz lennék, most megerőszakolnálak. De mivel nem vagyok az, így nem teszem.
Leszállt rólam, majd visszadőlt az ágy háttámlájára.
*Úr isten! Azt hittem, hogy menten megáll a szívem.*
Felkeltem az ágyból, majd elindultam a fürdő felé. Miután kijöttem a talpam vizes maradt, így megcsúsztam a padlón egyenesen Jiminre esve ezzel megmarkolva férfiasságát, majd felnyögött.
- Ahh! Na most ki a perverz?!
Nézett rám, mintha élvezné a kialakult helyzetet.
- Ha perverz lennék nem ezt csináltam volna.
Elvettem róla kezem majd ráültem és hátra döntöttem. Végigsimítottam izmos hasát, majd a füléhez hajoltam.
- Ha perverz lennék, akkor ezt folytatnám. De mivel nem vagyok az, így nem teszem.
Ezzel leszálltam róla és elindultam kifelé a konyhába, hogy összedobjak valami harapnivalót magamnak. Jimin látszólag könnyen izgalomba hozható, mert most is ezt tette. Miután megreggeliztem, elmosogattam magam után kilépett Jimin a szobából.
- Zeo.. Ezt miért csináltad?
- Mit?
- Ami odabent történt.
- Jah. Csak utánoztalak téged.
Megpöcköltem orrát, majd kimentem és felmásztam egy őrtoronyba. Pár percre rá Jimin utánam jött.
- Zeo!
- Hm?
Odafordultam hozzá, majd ő megcsókolt engem. Ez már több volt, mint egy csók. Nem hittem volna, hogy valaha is egy őrtoronyban fogom csinálni.
